Egyszer két lány elment egy táborba. Nagyon jó barátnök voltak, ezért egymás mellett aludtak. Éjfélkor az egyik lány furcsa hangokat hallott. Mintha szellemek beszélnének egymással. Megfordult az ágyban, mert megakarta kérdezni a barátnöjétöl, hogy ö is hallja-e a hangokat. De a barátnöje nem volt mellette. A lány nagyon félt, de inkább megpróbált visszaaludni. Másnap reggel nem is szólt erröl a barátnöjének. Megint elaludtak. Aztán a lány éjfélkor megint hallotta a fura hangokat. Megfordult, de a barátnöje megint nem volt mellette. Másnap reggel mégis kérdöre vonta. A barátnö válasza ennyi volt: Elmondom, ha 7 évig apáca leszel.
A lány elment apácának és a 7. év végén megjelent a régi barátnöje: Most megtudhatod, mi történt 7 évvel ezelött, de ehhez visszakell mennünk a házba, és ott tölteni egy éjszakát, úgy, mint régen. Eljött az éjfél. A lány szokás szerint megint hallotta a hangokat. Erösen hallgatózott, és arra jutott, hogy a falból jönnek. Valaki megszólította: Gyere közelebb!
A lány odament a falhoz, és amikor hozzáért, az megnyílt elötte. Elindult, egy hosszú folyosón kellett keresztül mennie. Aztán bement egy kék színü ajtón. Nagyon sokáig tartott az út, de aztán egy körterembe ért. A terem tele volt ajtókkal. Mindegyik más színü volt. A hangok közben egyre erösödtek. A lány rájött, melyik ajtó mögül jönnek, és bement rajta. Szörnyü látvány tárult a szeme elé. Hogy micsoda? Elmondom, ha 7 évig apáca leszel.